Virtuális kísérlet
- Az Igazság az igazság ellen
Túlélheti-e az Igazság az Internetet? - Stephen Cox
írása Fordította:Barna Zoltán /Kapcsolat-email: segitsegjehovatanuinak
(kukac) index (pont) hu /
Ez egy történet az amerikai értékekről, a bulgáriai emberjogi
eljárásmódról, az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatról és az
igazság szokatlan és előre nem látott kitartásáról állítólagos
posztmodern korunkban.
Stephen Cox az irodalom
professzora a Kaliforniai Egyetemen San Diegoban és a "The Titanic
Story" (A Titanic története) szerzője.
Korunkban (legalábbis így mondják) helyük van az adatok, a
vélemények és a nézetek terjesztésének, de egyáltalán nincs az
egyszerű "igazságnak" - egy kifejezésnek amit soha nem kéne
használni, hacsak nem gúnyos idézetek és minősítő frázisok őrsége
által körülvéve. A késő-XX. századi gondolkodók közt az igazságtól
való félelelem elérte a hisztéria szintjét. A posztmodern
teoretikusainak nagy örege, Jean Francois Lyotard megrögzötten
összekapcsolta az "igazság"-ot a "terror" fenyegetésével. Hasonló
nyelvezetet tettek magukévá a dekonstrukció, a kritikai teória és a
vallási, társadalmi tanulmányok valamint az azonosság-politika
[identity politics] militáns relativista fajtájának gyakorlói. Ma
talán a választott kifejezés nem a "terror", hanem lehet az
"elnyomás", a "leuralás" vagy még stilusosabban a "hegemonia". De
bármelyiket is használják, az Igazság egyértelműen defenzív
[védekező] helyzetben van az amerika értelmiség köreiben.
És jó okuk van az igazsággal kapcsolatos gyanakvásra.
A XX. század a hazugságok korszaka volt - hatalmas, képtelen
hazugságoké, a fasizmus, a kommunizmus és a "tudományos" rasszizmus
hazugságáé - hazugságoké, melyeket mint objektív igazságokat adtak
el az intellektuális és politikai tekintélyek, akik arra használták
azokat, hogy felépítsék hatalmukat és azt legitimnek [jogosnak]
tűntessék fel. Lehetséges úgy érvelni, hogy ha szabadulni akarunk a
Tekintély alól, akkor először az Igazságtól kell menekülnünk; és
pontosan ez az, ahogy a posztmodern gondolkodók érvelnek.
Ezen gondolkodók legoptimistáibbjai szerint azonban a menekülés
útját már felfedezték, a hazugságok és a látszólag megalapozott
tekintély megalkotásának útja elvezetett a különböző nézőpontok és
heterogén "nyelvjátékok" valóságához. Ez a menekülési út az
Internet, a leghatásosabb eszköz melyet valaha is bevetettek az
"igazság" és a kaleidoszkóp-szerű vélemények és perspektívák
ütköztetésében. A hálózat összekapcsolhat bárkit bárkivel, bárkinek
a játékát bárkiével. Ez hihetetlenül olcsó, hihetetlenül könnyen
használható és hihetetlenül hatékony.
Posztmodern körökben vannak csakugyan gyanakvók az Internet
iránt, amiben van némi igazság, gyanakvás a "golbalizáció" és a
"kereskedelmi kapitalizmus" szolgálatában játszott szerepe körül.
De a teoretikusoknak akik túlléptek a baloldali kliséken, az
Internet olybá tűnik, mint - ahogy egyikük kifejtette a témának
szánt weboldalon - egy "közvetlen megtestesülése" a
posztmodernizmusnak.
Egy nemzedékkel ezelőtt az elektronikai technológia
Neoplapsztikus Korában Ralph Ellison a modern amerikai kultúrát egy
fonográf felvételhez hasonlította. Mindkettő a "véletlen sorrendű
hozzáférés" elvét alkalmazta: bárki hozzáférhet bármihez - csak a
tűt kell rátennie. Ez egy találó metafora volt, de az internet
jóval több, mint metafora. A hozzáférhetőség maximális fokát
nyújtja és jóval többet ennél. Nem ülsz tétlenül az Internet előtt;
használod arra, hogy dolgokkal foglalkozz: üzlettel, politikai
mozgalmakkal, házassággal, különböző furcsaságokat megosztó
közösségekkel.
| A XX. század a hazugságok korszaka volt -
hatalmas, képtelen hazugságoké, a fasizmus, a kommunizmus és a
"tudományos" rasszizmus hazugságáé. |
Használhatod bajkeltésre is. Eljön majd a nap, amikor a világ
minden nagy intézménye az Internettől függ dolgai végzésében. Úgy
is lehet ezt mondani, hogy minden nagyobb intézmény folyamatosan ki
lesz téve az elektronikus behatolásnak és támadásnak az ellenfelei,
a szakadárok, lázadók és kémek által. Talán nem is lehet jobb
környezet az intézmények és eszmék aláásására. Az Internet kedveli
a véleményt és az információt, nem kedveli viszont a tekintélyt és
a tekintély legjobb barátját, az "igazságot".
Vagy legalábbis így történhet, Ez legalábbis egy valószerű
feltételezés. De kellene egy próba-eset, egy példa az Internet és a
rettenetes, intézményesen megtestesült "igazság" kritikus
összecsapására. Találtam egy ilyen esetet.
Van egy nagy amerikai intézmény, melynek a neve pontosan "az
Igazság". Közel kétmillió követője van az Egyesült Államokban és
kb. tizenötmillió a világban (6,3 millió aktív taggal), ezzel a
második legnagyobb amerikai eredetű vallás. A mormonok megelőzik
számban de ők kevésbé lenyűgözően tekintélyelvűek, mint a
szervezet, melyre utalok: az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat,
melynek követői Jehova Tanúiként ismertek. Most azonban a Tanúk
halálos harcban állnak a másvéleményűek erőivel, és a csatamező az
Internet. A harc kimenetele eldöntetlen, de a körvonalak
határozottak, és sokat taníthat nekünk a posztmodern elméleteiről
az igazságról és tekintélyről.
Kik ők?
Kik Jehova Tanúi? Ez egy a legtöbb ember számára nehezen
megválaszolható kérdés. A Tanúk a legkevésbé ismertek amerika
elterjedt kisebbségei között. Nem szavaznak, nem Utah-ban gyűltek
össze, nem üzemeltetnek egyetemeket, kórházakat vagy hírlapokat.
Nem állnak kapcsolatban más vallási szektákkal, hagyományokkal vagy
folyamatokkal, még a karácsony vagy a húsvét "pogány" ünnepének
megtartásától is tartózkodnak. Az egyetlen látható megnyilvánulásuk
az a szokásuk, hogy megjelennek a bejáratnál hogy "elhelyezzék" az
Őrtorony folyóirat egy példányát.
De súlyos irónia van elszigeteltségükben és láthatatlanságukban.
Történelmük minden szakaszában asszimilálódtak, felvéve a környező
társadalom vonásait, vonásokat melyeket az ön-elszigetelés
megőrzött és felnagyított majd végül önfelforgató formában
lemásolt, mint egy furcsa, haszontalan növényfaj mely távoli
partokra vetődött. A másik irónia hogy a Tanúk tekintélyelvű
rendszere egy magányos szakadár próbálkozásával kezdődött hogy
megszabaduljon a "kereszténység" korlátaitól.
Az Őrtorony Társulat alapítója Charles Taze Russell (1852-1916)
egy kis férfiruha üzlet tulajdonosa volt Pittsburg-ben.
Szabadidejében a Bibliát tanulmányozta. A haladás és megvilágosodás
kedvelője képtelennek találta magát hogy elfogadja a történelmi
kereszténység intellektuális tantételeit. Elvetette a háromság és a
halhatatlan lélek tantételét, az Új teremtés c. könyvében (1904)
még az evolució elméletével is kiegyezett. Szóval egy tipikus XIX.
századi racionalista volt. Mégis, nem értett egyet az akkoriban
divatos "magasabb kritikával" és annak racionalista támadásával a
Biblia koherenciáját illetően. Tudományos alapon akarta védelmezni
a Bibliát.
Sajnos a tudomány az ő számára lenginkább a számolás és mérés
volt. Lényeges pont volt a Bibliában a számok használata.
Meggyőződése volt, hogy felfedezte a bibliai próféciák
számrendszerét és hogy a számok tökéletesen illeszkednek nem csak
az írott történelem eseményeivel, hanem (furcsa de örömteli módon)
a Nagy Piramis méreteivel is, Isten "kő tanújával" Egyiptom
földjén. Felvázolta Isten tervét egy kimunkált és szép ábrán,
melyet jelképes piramisok díszítettek, ez volt a "Korszakok Terve".
Számításai azt mutatták, hogy a történelem hamarosan eléri
csúcspontját abban, hogy Isten helyreállítja a földi paradicsomot.
És elkezde mozgalmát "Az Igazság"-nak nevezni. "Tudomány" volt ez,
" .... Isten szavából sarjadó".
Nem Russell volt a millennium egyetlen prófétája. A
történelemmel kapcsolatos elméleteinek legtöbbje Amerika hatalmas,
amorf Második Adventista mozgalmából eredt. Követői és a Hetednapi
Adventisták a legnépesebb élő leszármazottai azon figyelemre méltó
embereknek akik a XIX. szd. közepén felserkentették Amerikát
hirdetve, hogy Krisztus második eljövetele hamarosan bekövetkezik.
De Russell csoportja a többitől függetlenül indult és fejlődött ki.
Russell jó író volt és nyilvános előadó és energikus önreklámozó.
Napilapok százai jelentették meg prédikációit, emberek milliói
vették könyveit. Újságja, a Sioni Őr Torony és Krisztus
Jelenlétének Hírnöke 1879-ben 6.000 példánnyal indult, ma jóval
több mint 20.000.000 példányban terjesztik.
Nagy tévedése volt, melyet többször is megismételtek az Őrtorony
története során, hogy meghatározott dátumot jelzett előre a világ
vége időpontjának. Úgy gondolta, hogy mindennek vége lesz 1914-ben.
Valami történt akkor, de nem a világ vége volt az. Russell halála
után tanítványai átvizsgálták számításait. Helyesnek találták, de
megváltoztatták egyes jellemzőit. Az Őrtorony Társulat végül
eldöntötte, hogy 1914 helyes volt, de azért volt az, mert Krisztus
második (láthatatlan) eljövetele volt akkor, amiről Russell azt
gondolta, hogy 1874-ben történt. A világ vége később lesz. Ezt más
jóslatok 1918-ra, 1925-re, 1942-re és 1975-re helyezték. Ezeknek az
előjelzéseknek a téves volta szakadásokhoz vezetett, olykor
tömegesekhez, de akik maradtak (és csak ők számítanak bármely
szervezetben) azok voltak, akik még hittek, lényegében abban, hogy
az ilyen események racionális számításnak alávetettek. És ki
végezné jobban ezeket a számításokat, mint az Őrtorony
szakemberei?
| Az Internet kedveli a véleményt és az
információt, nem kedveli viszont a tekintélyt és a tekintély
legjobb barátját, az "igazságot". |
Russell időszaka volt a Tanúknál az Értelem Kora. A következő
Őrtorony-elnök, Joseph Franklin Rutherford (1869-1942) a
Politikusok korának volt vezetője. Rutherford, akit általában
Rutherford Bírónak neveztek, jogász volt, aki a missouri-i
Boonville időszakos bírája volt. Ráadásul kampányolt William
Jennings Bryan, a Free Silver apostola és más progresszív ügyek
mellett. Ahogy Bryan, ő is próférikus módon adta elő magát és a
nagy tőke hatalma ellen harcolt. Ahogy Bryan, ő is ellenezte
Amerika belépését az I. Világháborúba. A háború és a katonai
szolgálat elleni fellépése elvezetett kilenc hónapos
bebörtönzéséhez zendülés (nyilvánvalóan hamis) vádjával. Néhány
okból kifolyólag a vallási hatalmasságok erőteljes ellensége
lett.
Russell úgy tekintette a történelmet, mint az Isten és az ember
közti megbékélés folyamatát. Rutherford harcnak tekintette Isten
kormányzata, a Teokrácia és Sátán kormányzata, a zsarnoki
nemzetállamok, kapzsi kapitalisták és hatalomtól őrült egyházak
közt; egy harcnak, mely azok lemészárlásával ér majd véget, akik
nem állnak a Teokrácia oldalára. Ez az alapvető politikai
koncepciója irányította a russellizmus átszervezésében. A "szent
nemzetben" - ahogy Rutherford nevezte az Őrtorony mozgalmat - a
gyülekezet kongregacionalista irányítását felváltotta a teokratikus
vezetés. Úgy döntött, hogy minden helyi tisztségviselőt az Őrtorony
Főhivatal nevez ki ezután, és a gyülekezetet "társulat"-nak
nevezik, mint a "katonai csapatot" [az angolban mindkettő: companie
- a ford. megj.]. Megváltoztatta a mozgalom nevét Bibliakutatókról
(túl általános) Jehova Tanúira (jogi kifejezése
tulajdonjogának).
Rutherford jelmondata ez volt: "Hirdessétek, hirdessétek,
hirdessétek a Királyt és az ő Királyságát!". Hirdetési stílusa
kimunkálatlan volt, de bámulatosan teátrális. Ő írta a "Milliók
Élnek, Akik Soha Nem Halnak Meg" c. könyvet. Követőit kiküldte az
utcákra szendvicsemberekként "A vallás csapda és szélhámosság"
táblákat magukra kötve (az Őrtorony mozgalom nem volt csupán
"vallás"). Karikatúrákat adott ki disznószerű papokról és sátáni
politikusokról. Igénybevette a rádiót, hogy Coughlin atyával
rivalizálva maró támadásokat intézzen a kormányzatok ellen.
Hangszórós autói (némelyik páncélozott) körutat tettek Észak
Amerikában, szónoklatait a kelletlenül hallgató fülekbe harsogva.
Hatalmas gyűléseket szervezett, mint a totalitárius államok
vezetői, ahol egyhangúlag elfogadták a vezető által az ő nevükben
írt bombasztikus határozatokat. Hogy megkülönböztesse a Teokrácia
szokásait Sátán szervezetétől, eltörölte a születésnap, a
karácsony, a húsvét megünneplését és a kereszt használatát az
imádatban. Eldöntötte, hogy a zászló előtti tisztelgés, szavazás, a
katonai nyilvántartásba vétel a Teokrácia elleni árulás és ezeket
is eltörölte. Az Őrtorony mozgalomban mindenkitől elvárták a
"szolgálatban" való részvételt, Rutherford könyveinek és
gondolatainak terjesztését a közvélemény számára. A másként
gondolkodókat kizárták és nyilvánosan megbélyegezték. Egy Igazság
volt és Rutherford annak Prófétája.
Rutherford pályafutása a kor szélsőséges politikai folyamatainak
paródiája volt (ha lehet ilyesmit parodizálni.) Amikor 1942-ben
meghalt San Diego-i rezidenciáján - egy birtokon, melyet a
feltámadt patriarchák milleniumi rezsimének fővárosául szántak, de
a jelen számára titkos kijárattal is elláttak az ellenséges támadás
esetére - nyilvánvaló volt, hogy túlélte korát. A következő években
az Őrtorony Társulat megtanult kevésbé politikai szekta szerű
lenni, inkább egy modern vállalat lett - miközben megőrizték
Rutherford tantételeinek nagy részét és teljes hatalmát.
Minden sztereotípiának megvan az archetipusa. Sloan Wilson
szolgáltatta az amerikai testületi kultúra sztereotípiáját regénye
címével: "A szürke flanellöltönyös férfi" (1957). Az archetipus
néhány évvel korábban jelent meg, N.H. Knorr (1905-1977).
Rutherford utódja az Örtorony Társulat elnökeként szó szerint
"szürke flanellöltönyös férfi" volt. Ahogy Rutherford, ő is teljes
ellenőrzést gyakorolt a társulat felett, de miközben Rutherford
mindenre rányomta a bélyegzőjét, Knorr még a nevét sem írta alá.
Minden Őrtorony kiadvány névtelenül jelent meg az Őrtorony Biblia
és Traktátus Társulat Rt. kiadásában. Minden iránymutatás homályos
de meghatározó módon "a Társulat" által lett kiadva. Ekkorra
elérték a teljes szabványosítást, most minden erőfeszítést az
irodalom házról-házra terjesztésére összpontosítottak, olyasmire
amit szinte mindenki tud végezni. Rutherford idejének irritáló
tantételeit összegyúrták igazság-morzsákkal, hogy eléggé édeskés
legyen és bárhol eladható a világon, ahol az embereket vonzották
Amerika termékei.
Az Őrtorony felvette egy multinacionális cég vonásait, sok
üzletággal és tízezernyi helyi lerakattal, sokkal inkább hasonlók,
akárhol is vannak, mint sok McDonald's étterem. Az Őrtorony gyárai
és irodái a Brooklyn Heights-en emelkednek: a Wall Street-i
kereskedők az Őrtorony neonfényein gyakorolhatják a jóslást. És az
Őrtorony haladt a korral. 1970-ben követte a többi nagy amerikai
cég példáját, előtérbe helyezték a nyájasabb hangú vezetést és az
elegáns nyilvános megjelenést. A birodalmi elnöklést felváltotta a
bizottságok hálója és megváltoztatták könyveik és folyóirataik
vaskos megjelenését. A stílust a Rutherford idejének túlzásaira
való reakcióként átalakították, pasztell színekkel és a
multikultúrális képek és retorika barátságos ám következetes
használatával, kamatoztatva ezt a Társulat lehetőségeiben az
afroamerikaiak meghódítására.
| Russell a racionalizmus ellen
racionalizmussal való harcot tervezte. A Bibliát tudományos
alapokon védte volna meg. |
Statisztikai önbizalmuk majdnem végletesen megvakította őket
korlátaikat illetően. A mozgalom számára nagy terhet jelentett a
múltja. Miközben azért küzdött, hogy vonzóvá tegye magát
mindenkinek, meg volt verve mindenféle tiltással szinte minden
polgári szokás ellen és szinte minden vallásgyakorás ellen, kivéve
az Őrtorony irodalom árusítását és annak magyarázatának
hallgatását. A Tanúk aprólékos, elidegenítő szabályai szinte
abszurddá tették őket, különösen saját ifjaik számára.
Még károsabb - valójában halálos - volt a Társulat mániákus
"vér-ellenessége", az a hitnézetük, hogy a vérátömlesztés lázadás
Isten vérevést tiltó törvénye ellen (1 Mózes 9:4). A hitnézetet a
Társulat Rutherford korszakának 'az úgynevezett orvostudomány'
(Sátán birodalmának egyik csapata) elleni harca inspirálta és az
Őrtorony mozgalom egyik legkiemelkedőbb komplexusává vált. A
vérátömlesztés elfogadása vagy valakinek a saját gyermeke számára
megengedée K.O. (kiközösítési ok) volt, és a kiközösítés az
Igazságból való kivetést és azt jelenti, hogy elkerülik a barátai
és rokozai. Öt évtizede szedi a "vér-ellenesség" áldozatait a hívők
közt, még napjainkban is.
Az Igazságnak és annak matematikájának egy másik veszélyes
vonása jelent meg újra az 1960-as években, amikor a Társulat néhány
újabb számot összeadva megjósolta, hogy a dolgok jelen rendszerének
1975-ben lesz vége. Akkor lesz, - a számítás egyszerű volt, gyors
és még kényszerítőbb, mint Russellé. Ez a rajongás félelmetes
fellángolását indította el a Tanúk közösségeiben. Sokan akik
korábban elsodródtak, visszamentek; sok Tanú ígéretes pályafutást
szakított félbe, hogy teljes időben a jó hírt hirdesse a világ
eljövendő végéről.
A világ makacsul fennmaradt, és a Tanúk erőfeszítése, hogy
kiheverjék az ebből származó kapcsolati katasztrófát,
felszínrehozott egy régi jellemvonást - a Társulat szokását, mely
Russell idejéből ered, a "jelen való igazság" kifejezés használatát
a prócéciáik mindenféle cáfolata kivédésére, mint annak egyik
jelét, hogy az Igazság előrehaladó. Nem mindenki fogadta el ezt a
paradox (vagy Lyotard szavaival: paralogikus) gondolatot az
igazságról, mint olyan dolgot, ami egyszerre mozog és megtartja
állandó helyét az Őrtorony főhadiszálláson. Több százezer Tanú
morzsolódott le, másokat pedig kizártak, miután elbukott Raymond
Franz, a Társulat dicső Vezető Testületének tagja tantételbeli
reform-próbálkozása.
A szervezet túlélte, nagyrészt azért, mert képes volt megtiltani
a kommunikációt. Bárkit, aki "hitehagyott" megjegyzéseket tett vagy
"hitehagyott" híreket terjeszett, azonnal kiközösítették és
elkerülték. Természetesen ha támadni akarod az Igazságot, írhatsz
egy könyvet róla (Franz kettőt írt), de a kereslet kicsi lesz. Ez
nagyon tilalmas volt egy Jehova Tanújának és egy a szabályok alatt
lévő Tanú soha nem olvasna hitehagyott könyvet. Mindenesetre nehéz
ilyen fajta olvasnivalót keresni, nem hozzák csak úgy az ajtódhoz
mint az Őrtornyot. A másképpgondolkodók elmentek a Tanúk
összejöveteleire és próbálták terjeszteni az irodalmukat, aminek
nagy részét eldobták. Reklámlevél-kampányba kezdtek, de alig értek
el többet annál, hogy az Őrtoronyban rajzok jelentek meg a szemétbe
dobott hitehagyott levelekről.
Ekkor megszületett az Internet.
Az Antikrisztus megjelenése
Tegyük fel, hogy egy odaadó Jehova Tanúja vagy és valahogy
rátalálsz az Internetre. Mit tennél először? Ott ülnél a számítógép
előtt és beírnád hogy "Őrtorony" meg hogy "Jehova Tanúi" egy
keresőbe. És valami ilyesmi jelenne meg a monitoron: "Kérdések
Jehova Tanúihoz", "Válaszok Jehova Tanúinak", "Jehova Tanúi hamis
próféciái", "Az Őrtorony után", Őrtorony Figyelő", "Free Minds
Inc." - egymás után az ellenzék honlapjai. Ha rákattintanál
valamelyik címre, meglepődnél és fekhborodnál, de talán
elcsábulnál, különösen ha valaha is rejtegettél valamilyen gyötrő
kétséget az Igazságról vagy valami titkos sérelmet a vezetés iránt
általában.
Egy ellenzéki honlap az információk és vélemények nagyáruháza,
szolgáltat híreketaz Őrtoronyról, egykori Tanúk személyes
tapasztalatait, humort, tényeket az Őrtorony színes történelméből
(mely módszeres elnyomás és elferdítés tárgya a Társulat részéről),
a Társulat sajátos bibliaértelmezési módszereinek elemzését,
pszichológiai és ügyrendi tanácsokat azoknak, akik el akarják
hagyni az Őrtornyot, és természetesen kapcsolatot más ellenzéki
honlapokra.
Az ellenzéki honlapok lényegében monopóliumot szereztek a régi
Őrtorony kiadványok kereskedésében, az olyan irodalmakéban melyeket
a Társulat úgy tekint, hogy azok túlságosan tele vannak Régi
Igazságokkal ahhoz, hogy eladják valakinek akár csak nosztalgiázás
céljára is. És ha a nyomtatott könyvet túl elavultnak tartod, akkor
CD-ROM-ok kaphatóak. Egy vékony korong a Társulat lejárt
spekulációinak könyvtárát nyújtja neked a gyorsan bekövetkező
végről a munkásosztály és a kapitalisták közt (Russell: "Armageddon
csatája" 1912), a Lackwana vasútvonal prófétikus jelentőségéről
(Clayton J. Woodwort és tsai: "A befejezett titok, 1917), a
házasság nem tanácsos voltáról most, hogy Armageddon már olyan
közel van (Rutherford: Gyermekek, 1941) és száznyi más témáról.
| Rutherford a történelmet harcnak
tekintette Isten kormányzata, a Teokrácia és Sátán kormányzata, a
zsarnoki nemzetállamok, kapzsi kapitalisták és hatalomtól őrült
egyházak közt. |
Számos hitehagyott oldal vette célba a vérkérdést, a
legsebezhetőbb pontot az Őrtorony védekezésében. Az egyik
legbefolyásosabb ilyen honlap a "New Light on Blood" [Új világosság
a vérről] Tanúk titkos társaságának propaganda-eszköze, akiknek
célja az Őrtorony szervezet radikális megreformálása. Az Associated
Jehovah's Witnesses for Reform on Blood [Jehova Tanúi Társasága a
Vérkérdés Reformjáért] több országból származó emberekből áll és
úgy tűnik, igen magas szintű kapcsolatai annak a szervezeten belül.
Erejük abból a tényből fakad, hogy létezésük nagy mértékben
elektronikus és virtuális. Tényeket gyűjthetnek össze és
beszivároghatnak hivatalos szervezetekbe, riaszthatják a
tömegmédiát, figyelmeztethetik az ingadozó Tanúkat, hogy "vérbűn"
veszélyének teszik ki magukat (ez a legszörnyűbb dolog amit egy
Tanúnak mondhatsz) ha nem állnak szembe a vértilalommal, mindezt
megtehetik és még tagjaik azonosítását és üldözését is
elkerülhetik. Soha nem volt még ilyen egyszerő a lázadás: "ha
névtelen akarsz maradni, használj névtelen levelezőt, mint ez."
De hát nincsenek lojális erők a kibertérben? Amikor az Internen
először széles körben hozzáférhetővé vált, elszaporodtak a lojális
honlapok. Sok Tanú meglátta az új technológiában a lehetőséget,
hogy kommunikáljon hittársaival egy nem hivatalos úton. Az Őrtorony
mindig elfojtotta a független Tanú kiadványokat. Az Igazság csak
egy irányba áramolhat - a Társulat szerkesztő hivatalából ki és le
a helyi gyülekezetekhez. Még a lojálisak is örültek, ha
megváltozott ez a megszokás. De míg a nyomtatást könnyen lehetett
szabályozni, az Internetet nem; úgyhogy a Társulat figyelmeztető
cikkeket adott ki a "szellemi pornográfiáról" mely a kibertérben
található és felszólalt a csábítás ellen, mely által az emberek
Internetfüggé válhatnak és elkezdik elhanyagolni a királyság
szolgálatát. Néhány lojális honlap megértette a figyelmezetést és
megszűnt.
Mégis, a Társulat nem versenysezhetett az Internettel. Azt
vették észre, hogy a nyilvános sajtó a világhálót mint elsődleges
információforrást tekinti és hogy nem akarja, hogy bárki a
hitehagyott honlapokon keressen informáckót az Őrtoronyról. Úgyhogy
egy jelentős döntéssel létrehozták saját honlapjukat. Miközben
elismerik, hogy vannak "más honlapok" melyek "kedvezően vagy
kedvezőtlenül nyilatkoznak rólunk", a watchtower.org úgy jelenti be
magát, mint az egyetlen "hiteles forrás Jehova Tanúi hitnézeteit,
tanítását és tevékenyégét illetően".
A hivatalos honlap különféle, lehető legelőnyösebb cikkekkel
szolgál ("Öt mód, hogy javítsd életed minőségét", "Amikor senki nem
lesz szegény", "Isten csodálatos új világának készítése"). De a
csillogás nem minden. A hitehagyott oldalak mindig hiányukkal
voltak jelen a hivatalos lapon, legfőképp azon amelyik folyamatosan
a vértilalom odaszánt védelmezője volt. Mivel nyilvánosan támadták
egy ártalmas és korlátolt eljárás kialakításáért, a Társulat az
egészségről és szahadságról szóló cikekkel válaszolt: "A vér -
létfontosságú", "Minőségi alternativák a vérátömlesztésre", "Vér:
kinek a döntése és kinek a lelkiismerete" és "Jogod van
választani".
A Társulat megtanulta az Internet törvényét: a világháló a
fővonalbeli amerikai értékek - a szabadság, a vesengés, a nyilvános
megvitatás egyik tényezője. Másképp kifejezve a törvényt: itt nem a
legjobb pont egy olyan honlap készítése, mely szerint te mindent
tudsz és ha mások nem értene egyet ezzel, azok elveszhetnek. Amikor
belépsz a világhálóra, kötnek a párbeszéd szabályai. És ez történt
az Őrtorony Társulattal. Nem csak hogy a szabadságról beszél a
"teokratikus" szabályok helyett, de részvételük a neten
felhatalmazza követőiket, hogy gyakorolják az elektronikus
párbeszédhez való jogukat.
Az 1990-es évek végén többszáz lojális honlap virágzot,
többnyire ártalmatlanok és problémamentesek: személyes honlapok,
ahol megbeszélték az Őrtorony irodalom terjesztésének vidámságát,
képeket tettek közzé családi utazásokról és volt egy kapcsolat a
watchtower.org-ra is. Más lojális oldalak csevegőszobákat hoztak
létre és üzenőtáblákat, gondosan figyelve és kizárva a nem "építő"
hozzászólásokat. Némelyikük hitehagyott-ellenes anyagokkal is
szolgált. Az egyik legszebb chat-központú oldal létrehozta a
"Paradicsomi Föld Üdözött Listáját" egy digitális "tűz tavát"
amelyet azok számára tartottak fenn, akik "megszegték a szabályokat
és kitiltották őket a #paradise_earth -ról". Néhány lojális honlap
nagyon megterhelődött a látogatóktól.
Egy oldal mely mégis nagyon aktívvá vált, a H2O (Hourglass2
Outpost) volt. 1996 végén jött létre, mint nemzetközi nyilvános
fórum szolgált nagyjából az eztkövető öt éven át - ez nagy idő az
Interneten - és elsődleges találkozóhelye volt az Internet-barát
Tanúknak, és egy modellje az Igazság és a Hatalom Internetes
egyezkedésének. A fórum üzenőlapjára kattintva a Tanúkat
elektronikus hangok Bábele fogadta, mely elég hangos volt, hogy sok
posztmodern gondolkodó azt higyje, a millennium máris eljött. Néha
figyelmeztetések jelentek meg, hogy eltávolították valakinek a
hozzászólását, mert az zavaró, vagy nem "építő" volt, de aggódásuk
úgy tűnt abból ered, hogy próbálták távoltartani mind a
másképpgondolkodókat, mind a lojalistákat a lapra való belépéstől.
Nem volt intézményesítet igazság, még azzal kapcsolatban sem, hogy
kié a fórum. Ahogy az Őrtorony Társulat leutánozta a cégek
névtelenségét, így a H2O is leutánozta a Társulat
névtelenségét.
| Miközben Rutherford mindenre rányomta a
bélyegzőjét, Knorr még a nevét sem írta alá. Minden Őrtorony
kiadvány névtelenül jelent meg. |
Ez a párhuzam vagy irónia nem volt túlságosan méltányolt a
lojalisták által, akik beléptek erre a "Tanú" oldalra, hiszen csak
legkedvesebb hitnézeteik támadását látták olyan levelezők által,
mint "Dredd Scott". "Szkeptikusok Szappantartója", "Liberális Vén"
és "Ropogós Béka". A honlapot rendszeresen elárasztotta a sürget
követelés, hogy megtudják: "ki üzemelteti ezt a honlapot"? És ekkor
mindig volt valaki aki önként megmentette a gyanútlan lojalistákat
tudtukra adva, hogy
"A HOURGLASS 2 EGY HITEHAGYOTT HONLAP. HA OLVASOL A SOROK KÖZT,
NAGYON GONDOSAN, AKKOR LÁTNI FOGOD, HOGY EZT A HONLAPOT
HITEHAGYOTAK ÜZEMELTETIK."
Az ilyen figyelmeztetések is névtelenül lettek beírva, mint
minden más. Néhány lojalista figyelmeztete a Társulatot, hogy
gyakran látogatnak egy honlapot melyet hitehagyottak is
látogatnak.
A H2O elárulását nem a hitehagyás jelentette. Szponzoraik néha
figyelmeztető üzeneteket küldtek "Kedves testvérek és testvőrnők"
kezdettel, talán ironikus célzattal, hogy "a H2O többé nem
szándékszik vagy képes megvédeni titeket a hitehagyottaktól, mint
az Őrtorony Társulat". Ez nem csökkentette a lojalisták
gyanakvását, hogy a H2O a Blood Reform csoport előörse. A fórumon a
lojalisták azzal vádolták a hitehagyottakat, hogy honlapokat hoznak
létre, hogy azokkal megszerezzék a lojális levelezők elektronikus
címeit, és bajba sodorják őket a Társulatnál. A hitehagyotak
igazából azzal vádolták a Társulatot, hogy ál-hitehagyott oldalakat
hoznak létre, hogy megszerezzék az ál-lojálisok címeit és
kiközösítsék őket. Mindeközben a lojalisták vádolták a többi
lojalistát illojalitással, és az intellektuális lojalisták azzal
győzködtek mindenkit, hogy maga Isten is a "félrevezetés mestere",
és ravaszul próbára teszi szolgáit olyan igazságokkal, melyek
hazugságnak látszanak. A keveredést fokozva voltak emberek, akik
"híreket" hoztak "bentről" a Társulattól, hírekkel, melyek célja a
tagok bátorítása a reform megjövendölésével, és elcsüggeszteni őket
hamis pródéciákkal vagy egyszerűen fenyegetést terjesztettek: a
Társulat tudja, kivagy! Hamarosan ki leszel közösítve!
A Társadalmi Szerződés születése
A Tanúk Internetes háborúja első ránézésre olyannak tűnt mint a
kémek harca a kémekkel, polarizált vagy kölcsönösen parodisztikus
ideológiák közt - az "ateisták" a "Társulati emberek" ellen.
Közelebbi vizsgálódás megmutatja, hogy "a vélemények folytonos
spektruma" (ahogy a H2O egyik résztvevője kifejezte), egy olyan
spektrum amit a beszélők és hallgatók közösségében jelenik meg. A
H2O és testvéroldalai Jehova Tanúit jelenítették meg első
lehetőségükkel, hogy egyfajta közösséggé váljanak és ezt a
kisérletet érdemes megfigyelni - nem csak a Tanúk reakciói miatt,
de a posztmodern elméletek próbájaként is.
A posztmondernitsák feltevéseivel és reményeivel ellentétesen,
akik úgy tekintettek a kibertére, mint minden érték átértélelésének
régóta várt igéretre, az internek foradalma átfordult egyfajta
normalitási forradalomba. Ez folyton újrarendezte a "spontán
rendet", amit Fridrich Hajek a szabad társadalom jelentős céljának
tekintett. Még a H2O sem csak sok névtelen ember volt akik
különböző nézőpontokat képviseltek. Ez egy társadalmi rend volt,
melyet a munkamegosztás jellemzett.
Bármely fórumon, ami olyan népszerű, mint a H2O, a "kibicek"
vagy megfigyelők többen vannak, mint az aktív beírók. A H2O beírói
tovább osztódtak ideológiailag is. De nem ez az egyetlen fontos
dolog. Az egyes beírók speciális szerepet láttak el. Néhányan
demagógok, provokátorok, az értelmileg hátrányos helyzetűek
szószólói vagy professzionális cinikusok és áldozatok voltak. Mások
gyakorlati tevékenységet folytattak, elmondták a többieknek, hogyan
használják a szoftvereket és készítsenek saját honlapot. Megint
mások történészekké váltak, alaposan megvizsgálva a Tanúk
mozgalmának feljegyzéseit az abszurd vagy tanulságos tényekért,
szociológusok elemezték a Tanú szubkultúra viselkedését, jogászok
adtak tanácsot az Őrtorony "bírói" rendszerének bonyolult
eljárásaihoz, pszichológusok szedték össze a morzsákat amiket a
jogászok otthagytak, kereskedők reklámoztak valami új nagy eszmét
vagy új nagyszerű kapcsolatot, dramaturgok, elbeszélők,
szatirikusok és komédiások fordították le a Tanúk tapasztalatait
irodalmi művekké. Minden társadalmi réteg megmutatta egyesek célját
az Internet valutájának - más emberek figyelmének és elismerésének
- megszerzésére. Együtt ezek a csoportok közelítően egy valós
közösséget példáztak.
A virtuális közösség szinte teljesen anoním volt, de világos,
hogy néhány tag jobban ismerte egymást, mint saját Tanú
családtagjait vagy barátait. A modern közösségek rögeszmés
személyiségvédelme gyakran a közösségi élet ellenségeként van
tekintve. Azonban a H2O-n azt láthatjuk, hogy a személyiségvédelem
teremti meg a biztonság határát, ami az egyénnek kell, hogy
egyáltalán felfedezzen valamit is az életben. A számítógép műanyag
háza megtestesíti mind a személyiségvédelmet mind az
erőt/hatalmat.
"1995-ben amikor megvettem első számítógépemet (egy Mac 8100-t)
felismertem, mivel voltam kapcsolatban (az Őrtoronyban) ... Ekkor
volt az, hogy a személyiségem nagy része felszabadult. Az Internet
valóban megmentette a 'lelkem'."
Ez több volt, mint az Őrtorony mozgalommal kapcsolatos tények
felfedezése. Az emberek a neten felfedezték olyan képességeiket,
melyekről soha nem tudták, hogy birtokukban vannak és esélyt
kaptak, hogy gyakorolják azokat. Sokan naív kibicekként vagy
lojalistaként kezdték részvételüket, csak később vonódtak be a
beszélgetésbe és vették fel a gondolkodói vagy írói szerepet -
gyakran, teszem hozzá, éles és erőteljes gondolkodóét és kellemes,
szellemes íróét.
| A világ vége 1975-re várásának tévedése
visszahozta a Társulat szokását, hogy úgy tekintették a be nem
teljesedett próféciáikat mint annak a jelét, hogy az Igazság
előrehaladó. |
Ezek a kedves, inteligens, bosszantó, nem ritkán ellenséges
idegenek is felfedezték a társadalmi szerződés elméletét, mely
öregebb mint a Hayekiánusok vagy akár a Lockiánusok ideológiái a
szabad társadalomról. Klasszikus hely a témában Szophoklész
Antigonéja, ahol Haimón váratlanul felismeri, hogy valami nem
stimmel hatalmaskodó apjával: "Te csak beszélsz s mást meghallgatni
sem kivánsz?".
Mondd ezt az Őrtorony Társulatnak. De mondhatod ezt az Internet
látogatóinak, akik fenyegetik a többi látogatót, butának és
ostobának nevezve őket, összezavarják őket lényegtelen dogokkal
vagy egyszerűen hazudnak a tényeket illetően. A H2O-n, mint sok más
honlapon, az ilyeneket cselekvő emberek elszenvedik a legrosszabb
társadalmi büntetést, amit egy individualista társadalom kiszabhat?
nem veszik komolyan őket többé.
A társadalmi szerződés Internetes változata a résztvevők
felismert érdekein alapultak, nem egy intézményes hegemónián vagy
az ügyekről való megegyezésen. Vajon ez a posztmodernisták az
igazságról és hatalomról való lemondásról szóló elméleteinek
igazolása volt?
Az Igazság újraéledése
Egyáltalán nem. A Tanú honlapk rejtett és spontán fejlődése
teljesen az egyéneknek a régifajta igazság iránti aggodalmának
eredménye volt. Az ellenzékiek idejüket és energiájukat arra
használták, hogy ahogy gyakran mondták: "elmondják az igazságot az
Igazsáról". Az illojális honlapokon feltűnő lojalisták szintén ezt
gondolták. Elégséges motivációjuk volt az igazság keresésére
kockáztatva a rossz lelkiismeretet és a saját vallási szervezetük
általi büntetést hogy párbeszédbe kezdtek a szembenállókkal. Az
emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet
követelése szerint próbáltak élni, mely a legréégebbi elmélet a
világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.
Szinte mindenki, aki belekeveredett az Őrtorony háborúba
egyetértett az egyszerű elméletel, hogy az igazság a megismerhető
tényekkel függ össze, és a hamsság nem. Tegyünk félre egy
pillanatra minden részrehajlást és iróniát, vitát és paranoiát az
Őrtorony melletti és az Őrtorony ellenes erők közt. A kérdés mely
emberek százait vezette az elektronikus harc arénájába nem össze
nem függő perspektívák és relativisztikus alapelveké volt. Ez
sokkal őszintébb volt: összhangban vannak-e az Őrtorony Társulat
elméleti a világról és önmagáról a tényekkel?
"Rick", az egyik névtelen személy, aki felelős volt a H2O
fórumért, elismerte, hogy a dolgok általában nem "feketék és
fehérek", mégis, ahogy javasolta, "az igazság felfedi magát
azoknak, akik soha nem hagyják abba a keresését". Látszólag
mindenki egyetértett ezzel. Ha valaki meggyőzné az Internetes
vitatkozókat, hogy az igazság keresése csak szórakoztató nyelvi
játék vagy az eltérő vélemények keresése, egyikük sem maradna a
fórumon. Ami együtt tartotta ezt a virtuális közösséget, az a
meggyőződé volt, hogy az eszmék felfogható kapcsolatban vannak a
tényekkel.
Ez a meggyőződés könnyen átléphet mindenféle osztály, nem,
rassz, nemzeti kultúrális határt és vallási meggyőződést. A nagy
Internetes vita kiemelkedői voltak afroamerikaiak, norvégok,
venezuelaiak, finek, ausztrálok, harcos ateisták, újjászületett
keresztények, menő üzletemberek, szegény egyedülálló anyák,
orvosok, házmesterek és szelíd amerikaiak. Ők mindannyian az
univerzális Internetes közösség voltak, annál is inkább mert senki
nem említette a multikulturalitást, vagy válaszolt a Disney
Társaság stilusában: "ez egykis világ, végülis". Ismét: ha a szabad
társadalom igazolását keresed, ahogy azt az amerikaiak
tradicionálisan értelmezik, ez egy jó hely kezdésnek. De fontos
megismételni, hogy a net nem csak arról szól, hogy mondjunk
dolgokat, hanem arról is, hogy tegyünk valamit. Az Őrtorony
összeütközés minden oldla elfogadni látszik azt a tényt, hogy a
virtuális közösség komoly befolyással van a valós közösségre.
Drámai bizonyíték vált nyilvánvalóvá erre 1998-ban, a bulgáriai
vér-csatával.
Az Őrtorony Társulat 1994 óta viaskodott Bulgária
kormányzatával. A téma a vérátömlesztés és a katonai szolgálat
volt. A kormányzat úgy vélte, hogy a Tanúk vér-ellenessége
veszélyezteti a közegészségügyet. A Tanúk úgy vélték, hogy a
kormányzat vonakodása, hogy felmentse őket a katonai szolgálat
alól, a szabadság egyik szabálytalansága volt. Az egyik dolog
vezetett a másikhoz, és az Őrtorony Társulat Az Emberi Jogok
Európai Bizottsága elé állíttatta Bulgáriát. A tárgyalások
folytatódtak és 1998 március elején a jogi vita békés véget ért.
Bulgária beleegezett, hogy megadja a Tanúknak a lelkiismereti
szolgálatmegtagadás jogát, és az Őrtorony Társulat beleegyezett,
hogy elvet "mindenféle ellenőrzést vagy büntetést" a Tanúkkal
kapcsolatban, akik elfogadják a vérátömlesztést. Bárki, aki
elolvassa az egyezményt, megállapítja, hogy a vér-tilalmat
feloldották, legalábbis a bolgárok számára.
A múltban egyetlen ilyen rendkívüli változás sem keltett ekkora
hullámokat a Társulat nemzetközi szervezetében, mivel azokat soha
nem közölték a nyilvánossággal. Az 1960-as és 1970-es években a
Tanúknak Mexikóban megengedet volt, hogy kivonják magukat a katonai
szolgálat alól, megvéve egy kis kártyát mely azt igazolta, hogy
"szolgáltak", miközben Malawiban a Tanúk, akik semmit nem tudtak a
mexikói eseményekről, borzalmas üldözést szenvedtek el, mert
visszautasították egy kis kártya megvásárlását, mely azt igazolta,
hogy ők az uralkodó politikai párt "tagjai".
Az Internet megtörte a Tanúk elszigetelését az igazságtól. 1998.
április 20-án az eltitkolt bulgáriaia egyezményt felfedezték az
Európai Bizottság eldugott honlapján és egy hozzászóló által
postázva lett a H2O-ra. Úgy tűnik, ez volt az első hír, amit az
Őrtorony világ (és beleértbe szinte minden Őrtorony főhivatal)
kapott erről. A hír reményt és gyanakvást keltett egyszerre. Egy
hitehagyott trükk, vagy az Őrtorony reformjának jele? Az
elektronikus kutatás igazolta, hogy a hír hiteles: a Társulat
kompromisszumot kötött a vérkérdésben. A Tanú társadalomban ez az
egyik legelképzelhetetlenebb eseménynek számított. "Negyven éve
kitartó tanúként" írja az egyik H2O üzenet "soha nem gondoltam,
hogy ezt fogom megélni".
| Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű,
de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a
legrégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés
elmélete. |
De mit jelent ez? A Társulat vonakodva alkalmazkodott az új,
jóval nyitottabb világhoz? Felismertek valami új igazságot a vérrel
kapcsolatban? El fogják ismerni, hogy az igazságról vallott régi
elméletük hamis? Elismerve ezt, most már mindenki akinek van
számítógépe láthatja, mi történt? Európából és Amerikából származó
információk azt sugallják, hogy a Társulat ideges volt és
felkészületlen a gyors és ellenőrizetlen nyilvánosságrahozatal
kihívására. De az Internetet figyelve még egy lassú, nehézkes
hatalom sem habozhat sokáig.
Amikor a Társulat lépett, válasza nem az igazság kimondása,
hanem a zavar elfojtása volt a neten. 1998. április 27-én egy
baráti honlapon, a noblood.com -on megjelentettek egy
sajtónyilatkozatot. Ez a népbutítás egy mesterműve volt. Semmit nem
szólt a Társulat morális megalkivásáról, csupán a "vallási
szabadság" győzelmét ünnepelte.
Kétségbeesett hazardírozást volt ez. A Társulat elhatározta,
hogy beszáll az Internet megkövetelte nyilvános párbeszédbe, de
csak saját játékát a szavakkal folytatta. Ez a stratégia arcátlanul
posztmodern volt. Ez azt jelentette, hogy felszabadítja a
Társulatot minden a szavak és a valóság közötti kötelék alól,
minden várakozás alól, hogy meg kéne felelni az igazság
elméletének. Természetesen az ilyenféle szabadságot csakúgy lehet
elérni, ha az igazságot azonosítom egy intézményesített hatalommal.
Ez egy ironikus válasz a posztmodern elméletekre a hatalommal és
igazsággal kapcsolatban, de nem a Társulattal, mely mindig
mindkettővel azonosította magát.
Megértve ezt az alapelvet, a lojális honlapok operátorai gyorsan
kiseperték azokat, akik bármiféle kérdést vetettek fel a Társulat
bejelentésével kapcsolatban. Az ellenséges honlapokra küldött
lojalista üzenetek egészen odáig elmentek, hogy azt állítsák, a
vértől való tartózkodás soha nem volt elsődleges kérdés, hogy
mindig az egyén lelkiismeretére volt bízva, hogy döntsenek - még ha
rossz döntésüknek elismerten meg is volt a kellemetlen intézményes
következménye. Ez volt a Társulat új irányvonala: a vérátömlesztés
teljesen rád tartozik - de ne tedd, ha tudod, mi a jó számodra.
A közvetlen hatás lelkesítő volt az Őrtorony ellenfelei számára.
Az ellenzékiek, különösen a H2O népe, végitéletről és csodás
változásról beszéltek:
"Ez a WTS [Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat] végének a
kezdete. Ki van zárva, hogy kimásszanak ebből."
"Kompromittálták Jehovába vetett hitüket és elbuktak a
próbán."
"Akkora [törölt trágárság] vagyok, hogy annyi éven át
SZIVATHATTAK. Köszönöm az Internetnek, hogy felébredtem a
HÜLYESÉGEMBŐL!"
1999. őszére a Társulat felismerte, hogy komoly bajban van.
Elkezdte lányabbá tenni megjelenését, de keményíteni hatalmát.
Megadta magát Internetes ellenségei egyik leghangosabb
követelésének: négy viszonylag fiatal férfit neveztek ki a Vezető
Testületbe, köztük most először egy afroamerkait. Ugyanekkor nyers
csapást mértek az Internetes értelmiségre. Egy szokatlanul hosszú
és nyomatékos cikk jelent meg a Mi Királyság-Szolgálatunkban, az
Őrtorony belső kiadványában, mely leleplezte az Internetet,
határozottan ellenezve, hogy még egy olyan látszólag ártalmatlan
elektronikus jelenséget is, mint a tanulságos történetek
elektronikus megosztása vagy a chat. A Királyság-szolgálatunk külön
célpontjai voltak a lojalista honlapok, melyek egyre körmönfontabb
érvekkel védték a Társulat tanításait. Ragaszkodtak a Társulat
kizárólagos jogához, hogy kereskedjen saját tanításaival, használja
saját könyveit és honlapját.
A honlapok világszerte törölve lettek - de csak átmenetileg.
Hiszen az Őrtorony Társulat nem mondhatja azt magánszemélyeknek,
hogy húzzák ki a gépeiket. A végső hatás az volt, hogy a
lojalisták, akik tevékenyek maradtak vagy visszatértek a netre,
kitartóan gúnyolták az Internet ellenzőit, akik csodálkolztak,
hogyan képesek védelmezni a Társulat tekintélyét, miután a Társulat
határozottan kijelentettel, hogy ezt ők nem tehetik, mert ők
magukra vállalják ezt a feladatok.
Miközben a vér-csata folytatódott az Interneten, másik probléma
merült fel, egy kevésbé fontos, de kellemetlenségével tovább
csavarta az igazság problémáját: Y2K. A Társulat soha nem kapcsolta
össze egyetlen millenniumi próféciáját sem a következő évezred
eljövetelével. Mindazonáltal hosszú idő telt el 1914 óta, amely év
állítólag a jelenlegi világ végének a jele volt. Az apokaliptikus
remények állandósultak a helyi gyülekezetekben, és a 2000. évhez
kapcsolódtak, az Internet által voltak bátorítva és terjesztve, és
meghiúsultak, ahogy minden korábbi reménnyel is történt.
| A Tanúk leragadtak az elektronika előtti
világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle
elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit
soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi
szándékosan. |
Az ezredforduló nagyon komoran virradt fel az Őrtorony Társulat
felett. 1999. óta ideje nagy részét (kiadványaik egyes cikkei
szerint teljes idejét) azzal töltötte, hogy türelemre és kitartásra
intse a Tanúkat a hosszú úton. A figyelmeztetések a valósággal
kapcsolatos engedmények voltak, az új valósággal, melyet az
Internet segített megteremteni. Az iparosodott világ sok
országában, miként a harmadik világ sok országában is, a tagság
komoly válságban volt. Az áttérítésre tett hatalmas erőfeszítések
ellenére Jehova Tanúi száma a 17 leginkább internetesedett
országban, beleértbe az Egyesült Államokat is, csökkent 1999-ben.
Az egész világon a növekedés jóval az optimális alatti 2% volt. Ez
folytatódott 2000-ben is, nulla növekedéssel vagy csökkenéssel 74
országban vagy területen a 235-ből a statisztikát leadók közül,
csökkent az elhelyezett irodalom és 11%-kal csökkent a
keresztelkedés. A növekedés az USA-ban alig fél százalék volt.
2002 enyhe fordulatot jelez: Jehova Tanúi száma világszerte
2,84%-kal nőtt. A Tanúk megfigyelői a változást mely egyértelmű
volt bizonyos nyugati országokban (pl. Egysült Államok, ahol 3%
volt a növekedés) a 2001. szeptember 11-i terrorista támadásnak
tulajdonították. A keresztelkedések száma azonban mégis közel 14
éves mélypontot ért el, miközben a prédikálással töltött idő
változatlan maradt. 1998-ban közel 3.300 óra tanúskodás kellett egy
áttérőhöz. Ez rengeteg óra volt. De 2002-ben több mint 4.500 óra
kellett (több, mint a kb. 3.500 1999-ben és a kb. 4.000 2000-ben).
Ez azt jelenti. hogy az átlag Tanú, aki kb. 200 órát prédikál
évente, több mint húsz évig fog tevékenykedni mire bármi
kézzelfogható eredményt felmutat.
A probléma még nagyobbnak látszik, ha figyelembe veszed, hogy
sok keresztelkedő azok közül a családtagok közül került ki, akiket
jóval könnyebb megtéríteni, mint egy véletlenül megszólított
"házigazdát". Az Őrtorony kiadványai nemzedékeken át kritizálták a
"kereszténységet" lustáságáért és önteltségéért, de most úgy tűnik,
a Tanúk buzgósága jóval kevésbé hatékony, mint sok evangéliumi és
főfonal beli keresztényé. Nem csoda: a Tanúk leragadtak az
elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában,
mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org
-ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi
szándékosan.
Merre tovább?
Nagyjából az utóbbi évben az Őrtorony Társulat további
fenyegetésekkel találta szemben magát, és próbált megválaszolni,
sokszor elég gyengén. Az egyik legnagobb fenyegetés egy fertőzés
volt a Tanúk ősi ellenségétől, a Római Katolikus Egyháztól.
Russell, mint korának legtöbb protestánsa, heves anti-katolikus
volt és Rutherford azt bizonygatta, hogy a Katolikus Egyház a
Tengelyhatalmak valódi irányítója. Az 1960-as évek végén a Társulat
Kennedy elnöki kampányától inspirálva kiadta az Ébredjetek! c.
folyóiratának speciális számát támadva "A Katolikus Egyház[at] a
huszadik században". A Társulat szinte mindig örvendezett az Egyház
megszégyenülésein. Mégis, az Egyház szex-botrányai megmutatták,
milyen könnyű botrányt kelteni bármely vallási csoporban,
kihasználva az Internet lehetőség az elégedetlenek erőinek
megszervezésére. Az Őrtrony szakadárai megtanulták a leckét,
szerveztek és jelentős média leleplezésbe kezdtek saját Jehova
Tanúi közt történt szexuális zaklatási és leleplezési
eseteikből.
Félve bármiféle jogi összeütközéstől, a Társulat különböző
módszerekkel próbálta decentralizálni önmagát, védelmezően
elszigetelve a vallási funkciókat bizonyos céges testületektől és
üzleti funkcióktól. Amikor az előző Őrtorony-elnök, Milton Henschel
meghalt 2003. márciusában, a Társulat híradása csak annyit mondott,
hogy "különböző adminisztratív feladatokat látott el". Ez nagyon
messze volt Rutherford napjainak vezető-imádatától vagy Knorr
napjainak cég-imádatától. Ez olyan volt, mint ha az elnökség soha
nem is létezett volna, vagy mintha Henschel csak valami elektromos
készülék cserélhető egysége lett volna. Mégegyszer: a Társulat
mindig átvette a környezet jellemző vonásait. Megadta magát,
legalábbis stílusban, az Internet korának - nem, biztos lehetsz,
nem az internet vad, demotic individualizmusának, de egy másik
jellemvonásának, a távoliságna és a névtelenségnek. A digitális
világ most már a digitalizált Társulat által belkott, a Vezető
Testület árnyszerű webmesterével. Megpróbálva kikerülni a
cáfolatokat, a Tanú irodalom szürkévé és kelemessé vált, mintha
tartalmát számítógép állította volna elő valami távoli
forrásból.
Az Internet megtörte
a Tanúk elszigeteltségét
az igazságtól. |
Mindeközben a Társulat ellenfelei folytatták intézményeik
kiépítését. A H2O megmarad, és csatlakoztak hozzá más jólfelépített
fórum-oldalam, mint a Jehova Tanúi Vitafórum
(jehovahs-witness.com). Az harc az Internet és a Társulat közt
határozottan egyenlőtlen. A Társulat feladata előszöris, hogy
meggyőzze az embereket, hogy ő birtokolja a valóság mindenre
kiterjedő és teljesen ellentmondásmentes magyarázatát; majd
megszervezi ezeket az emereket egy erővé, mely támogathatja a
dolgok hatalmas bőségét: nyomdaüzemek, gyülekezeti termek, helyi
gyülekezetek, jelzálog, befektetések, jogi irodák. Az Internetes
szakadárok feladata egyszerűen az, hogy megmutassa, a Társulat
eszméi nem igazak, és hogy megszervezzen ilyen olcsó virtuális
intézményeket melyek hasznosak ennek az üzenetnek a terjesztésében.
A szakadároknak határozott gazdasági előnyük van.
Lehet-e a Társulatnak vagy bármi hasonlónak jövője az Internet
világában?
Talán. Van pár lehetőségük hogy legyen. A legnyilvánvalóbb, hogy
azt tegyék, amit Raymond Franz próbált tenni negyed századdal
ezelőtt: elismerni, hogy tévedtek. De ez természetesen a legkevésbé
valószínű választás. Csak egy modern amerikai intézmény ismerte el
valaha, hogy tévedett - a Worldwide Church of God [Isten
Világméretű Egyháza], egy adventista egyház, mely a Tanúk által
befolyásolva egyszer úgy utalt tagjaira, mint akik "az Igazságban"
vannak és mindenki más azon kívül. Az 1990-es évek során a WCG
vezetősége áttekintette megkülönböztető tanításaikat és
bejelentették, hogy azok nem egyeznek a Bibliával. Az ár amit
fizettek, tagságuk 50-60%-nak elvesztése volt. Ez egy olyan példa,
melyet az Őrtorony Társulat nagyon vonakodva követne.
Sokkal valószínűbb, hogy a másik két lehetőség egyikét
választják, nagyjából azt a kettőt, mellyel szembesül minden más az
igazság által felszólított intézmény a modern világban.
Az első lehetősége a Társulatnak, hogy megpróbálja elszigetelni
az igazságról alkotott saját verzióját az Internet ellenőrízhető
igazságú igazságától. Ha ezt teszi, az Őrtorony mozgalom egy élő
kövületté válik, egy olyan emberekből álló közösséggé, akik mint az
Amishok elfogadják, hogy megmaradnak a net előtti világban.
A másik lehetőség a Társulat számára, hogy adoptálja az
igazságról alkotott verzióját bitről bitre az Internet adatgyűjtő
lehetőségére és a szabad társadalomra, melyet az Internet
szemléltet.
Ez a második lehetőség szinte biztosan az, amit választani
fognak. Mint a többi földi hatalom, a Társulat is élni akar, szinte
bármi áron. Megpróbál élni, még ha az ár a hibáival való kiegyezés
is. Az igazi kérdés az, vajon az Internet sebesssége ad-e időt
nyugodt átmenetre. Láthattuk Kelet-Európában, milyen gyorsan
követte a glasznoszty-ot a feledés. A kulcstényező a vezetőség
erkölcse, a képességük hogy hasonló igazsággal éljenek, mint amivel
a normális emberek élnek, miközben egyidejűleg úgy tesznek, mintha
még mindig birtokolnák a magasabb igazságukat.
Raymond Franz mesélte nekem a következő történeket nagybácsija,
Frederick Franz, az Őrtorony Társulat negyedik elnökének életéből.
Idős korában Frederik Franz elment egy szemorvoshoz, aki
megállapította, hogy a látásvizsgáló tábla felső sorát sem tudja
elolvasni. Az orvos kijelentette, hogy szinte teljesen vak, a
javulás lehetősége nélkül. "Nos," mondta Franz a térdére csapva,
"amíg itt vagyok, úgy is mondhatnám, a szemüveg receptem érvényes
lesz!"
Ez a korszellem. Vajon a Társulatnak eléggé elege van belőle
akkoriban, amikor a korszellem annyiféle utat kínál az igazság
kihívása előli kitérésre? Meg fogjuk tudni, mert az Internet
megmondja majd nekünk.
Forrás:
Liberty
Foundation Sept./Oct. 2003 Volume 17, Numbers 9, 10
[Fordította: Barna Zoltán, 2005. március] © 2005, Liberty
Foundation